Jázminról...

Kóbor kutyaként születtem, valamikor 1999 telén, de az is lehet hogy kidobott a kegyetlen gazdám...Sokat csavarogtam, éheztem és fáztam, pedig még csak pár hónapos kölyökkutyus voltam. Szerencsémre egy jóérzésű ember megsajnált és elvitt a Fehérkereszt Állatvédő Liga egyik menhelyére. Őneki, aki megmentette az életemet, azóta is hálás vagyok, gazdimról nem is beszélve...Mikor a menhelyre kerültem, nagyon féltem, hogy nem lesz senki, aki majd hazavisz. De szerencsém volt! Még aznap jött egy fiatal lány a barátjával. Bedobtam minden trükköt, hogy meghóditsam a szivüket, s lám, sikerült! Szerelem volt első látásra.. Még aznap hazavittek, póráz, nyakörv nélkül utaztunk haza, tudtam, hogy hozzájuk tartozom, örökre...Elvittek egy állatorvoshoz, aki elmondta nekik, hogy szopornyicás voltam, a fogaim nem fejlődtek ki rendesen, de életben maradtam.  Azóta élek a gazdijaimmal, nagy-nagy szeretetben. Tudom, hogy sose fogom tudni meghálálni ezeknek az embereknek, hogy életben maradhattam sok más társammal ellentétben. De ami tőlem kitelik, mind megteszem, s a gazdáimnak ez éppen elég. Annyi szeretetet adok nekik, amennyi csak kitelik tőlem, nem haragszom rájuk, ha igazságtalanok velem. Tudom, hogy mit várnak el tőlem, hogyan kell megfelelnem, hogy példás kutya legyek. És ők a megmondói, hogy tökéletes társuk lettem! Kérlek Téged, hogy segíts azokon a szerencsétlen társaimon -az állatvilág bármely fajához tartozzon is- akik még nem leltek otthonra, éheznek és fáznak, nem szereti őket senki, hiszen egyedül Ti, emberek tudjátok megjavítani azt, amit valaha elrontottatok. Ha befogadsz egy kóbor állatot, nemcsak az ő életet mented meg, hanem a sajátodat is sokkal boldogabbá teheted! Hiszen minden élőlénynek alapvető joga van az élethez! Engedd, hogy ők is bizonyíthassanak, kapjanak ők is még egy esélyt!!